A HÉVÍZI-TÓ TÜNDÉRE

Legendás és titokzatos a Hévízi-tó. Miként keletkezett? Mitől gyógyító a vize? Miért pont itt nő a gyönyörű tündérrózsa? A kérdésekre a kutatók évszázadok óta keresik a választ. Pedig az igazságot csak a tó tündére tudja. Csakhogy a tündért még istenigazából nem látta senki. Állítólag a tó meleg vize azért gőzölög, hogy ő gyorsan el tudjon tűnni a kíváncsiskodók szeme elől. De egyszer, réges-régen valakiknek mégis sikerült meglesniük a világ legszebb tündérét, a Hévízi-tóban rejtőző hercegnőt.

A Zalaszántón élő Tüttő házaspár rendszeres látogatója volt a csodatévő tónak. Miután az idős házaspárnak a sok-sok földművesmunkától rettenetesen fájt a lába, minden hétvégén eljöttek Hévízre, hogy megfürödjenek a gyógyító vízben. A jótékony hatás pedig soha nem maradt el. Tüttőék rendkívüli módon tisztelték a tavat. Az öregember még fából is megfaragta, közepébe pedig egy tündért  ültetett, úgy, mintha ő őrizné a tó gyógyító vizét. Két hévízi unokájuk, akik rendszeresen töltötték náluk a nyarat, nagy érdeklődéssel hallgatták a gyógyulásokról szóló történeteket. Ők és szüleik már nagyon-nagyon régóta szerettek volna egy kis testvért, de valamiért a gólya messze elkerülte a házukat. Hogy miért, azt nem tudhatták. Bea és Ági esténként sokat beszélgettek arról, milyen jó lenne egy csöppség közéjük, akit dajkálhatnának, akire vigyázhatnának. De gyakran esett szó kedvenc helyükről, a Hévízi-tóról, a tavat övező titokról, a keletkezéséről, a tündérről és minden apró dologról. Bea 12, Ági 10 éves volt, amikor egyik éjszaka – éppen Hévízen voltak saját otthonunkban a szüleikkel – nem jött álom a szemükre. Valami azt súgta nekik, hogy ma éjjel nagy meglepetés várja őket a tónál. Felkeltek, kisurrantak a házukból, és kézen fogva elindultak a tó irányába. Még két lépést sem tettek, amikor valami különös fuvallat simította végig az arcukat, majd, mintha szárnyaik lettek volna, repülni kezdtek, s meg sem álltak a tó melletti parkig, ahol a pad alól nyöszörgést hallottak. Odafutottak, és megnézték, ki lehet az. Egy apró, pici kislány volt az, szárnyakkal a hátán.

– Ki vagy, te gyönyörű, édes kisbaba? – kérdezték tőle, de a csöpp, maréknyi angyal csak nézett rájuk riadtan. Száját is csak tátogatta, mintha kérne valamit.

– Biztosan nagyon éhes lehet – állapította meg Bea, és a mellettük lévő fáról egy almát szakított le neki. A kicsi azonban továbbra is csak nyöszörgött.

– Szerintem szomjas lehet – kiáltott fel Ági, és itatni kezdte a kicsikét a kulacsából. A kis angyal nem kért a vízből, de továbbra is úgy tátogott és úgy vergődött, mint egy partra vetett hal.

– Olyan ez a kicsi leány, mint egy pici vízi hercegnő, aki csak a vízben érzi jól magát az édesanyja mellett – gondolkodtak tovább a testvérek, és elindultak vele a víz felé. A tó partján megtorpantak. A gőzölgő, meleg vízből egyszerre csak kiemelkedett egy sziget, melyről milliónyi színben pompázva, teljes szépségében hozzájuk lépett egy csodálatos tündér.

– Vizi vagyok, a tó tündére. Még soha senki nem láthatott engem, de legdrágább kincsem, Vizike partra tévedt és sehol sem találtam. Borzasztóan féltem, hogy baja esik, de ti most visszahoztátok nekem. Egykor engem is így veszített el az édesanyám. Akkor még icipici volt a Hévízi-tavacska, melynek vizét még az én szüleim gyűjtötték össze az esővízből. Miután eltévedtem, egy kedves, idős házaspár talált rám, akik visszavittek édesanyámnak. Cserébe azt kérték tőle, hogy varázsolja a tavat óriásivá, vize pedig gyógyítsa meg a fájós derekukat. Édesanyám értett ehhez a varázslathoz, így teljesítette a kívánságukat. Mivel a tündéreket senki sem láthatja, így tündérrózsa képében pompázunk nap mint nap a vízen. A gőz pedig a melegtől, a gyógyító hatástól keletkezik.

– Mi is kérnénk tőled valamit. Nagyon-nagyon szeretnénk egy kis testvérkét a jó tettünkért – sóhajtottak a lányok.

A választ azonban már nem hallhatták meg, mivel egy pillanat alatt reggel lett, és kivilágosodott. Bea és Ági az ágyukban találták magukat.

– Borzasztó furcsát álmodtam – mondta Bea.

– Nekem is nagyon-nagyon különleges álmom volt az éjszaka – mesélte Ági.

Elmondani már nem volt idejük az álmaikat, mert várta őket az iskola, és készülődniük kellett. Azt, hogy álmuk igaz volt vagy sem, sohasem tudták meg. Azonban a család legnagyobb örömére 9 hónap múlva megszületett kis testvérük, Bence.