Hévíz várossá avatása
Hévíz egykor egy kis sziget, a tündérek otthona volt,
De egyre többen jöttek ide, épült patika, iskola és bolt.
Tündérországból végül város lett, az emberek otthona,
Vezetőt választottak, aki irányít, tanácsot ad és egyben Hévíz szónoka.
Valamikor réges-régen Hévíz egy Tündérország volt, telis-tele tündérekkel. A gyerekek mindig vidáman játszottak, nem kellett tanulniuk, hiszen úgy születtek, hogy már mindent tudtak a világról. Imádták az életet, a sok játékot, a mókát, a vidámságot.
Az ország közepén egy óriáskerék forgott, körülötte mindig pezsgett, nyüzsgött az élet. Mindenütt tündérek repkedtek, mindenki mosolygott, nevetett, énekelt. A tündérek, tündérlányok, tündérfiúk és tündérgyerekek tündérlakokban éltek. Ezek a tündérlakok nádfedeles házak voltak, az udvarukban kúttal, kis tóval.
A Hévízi-tóban tündérrózsák nyíltak, a tó partján szitakötők éltek, a tóban aranyhalak úszkáltak, néha ki-kikandikáltak szétnézni a világban. A tó körül békák ugráltak, és ha egy tündérlány megcsókolta őket, tündérkirályfivá változtak. Hévízen rengeteg patak folydogált. A tündérek idejártak kimosni a ruháikat. Hévíz telis-tele volt rózsákkal, rózsafákkal, rózsabokrokkal és rózsafűvel. Ha valaki utazni szeretett volna, a nagy és tágas tündérbuszokkal bárhova eljuthatott. Ezeket a buszokat a tündérsofőrök vezették. A tündérek általában gyümölcsöt ettek, ami nagyon egészséges, ezért itt soha senki sem volt beteg. Napközben, ha kellett, otthon a kertben dolgoztak, este pedig összegyűltek barátaikkal, szomszédaikkal beszélgetni vagy énekelni.
Nem véletlen, hogy nagyon sokan szerettek volna itt élni. Évről évre egyre többen költöztek Hévízre, ami miatt kezdett az ország megtelni, és egyre inkább káosz uralkodott, hiszen már nemcsak tündérek jöttek, hanem emberek és állatok is. A tündérek sokat gondolkodtak a költözésen, hiszen nekik a nyugalom mindennél fontosabb volt. De azt, hogy végre vezetőt válasszanak, aki irányítja az ország életét, ők is elengedhetetlennek tartották. A kérdés már csak az volt, hogy tündér vagy ember legyen a polgármester, hiszen fele-fele arányban éltek itt tündérek és emberek. Nagy kérdés volt tehát, hogy ki vezesse az országot, és milyen változtatást szeretnének az itteniek. A döntést május 1-re tűzték ki. Nagy volt az izgalom ezen a napon. Mindenki szerette volna időben leadni a szavazatát, hogy minél előbb eldőljön a kérdés. Érkeztek is szépen sorban a tündérek és az emberek, akik végül annyian voltak, hogy már az ország határában kígyózott a sor. Délután két órára mindenki leadta a szavazatát. A számlálók hosszú órák alatt olvasták át a cédulákra írtakat, ami alapján a következő döntés született: a Hévízországban élők szeretnék, ha a többi településhez hasonlóan ők is város lennének, polgármesteri hivatallal, óvodával, iskolával, gyógyszertárral. Csodák csodájára egy tündér és egy ember is ugyanannyi szavazatot kapott, így végül két vezetőt választottak. Ember László és Tündér Elek irányították volna ezután a város életét, de a tündérek hosszas tanakodás után úgy döntöttek, inkább máshol építenek maguknak egy új országot. Egy feltételt szabtak csupán, mindig béke, nyugalom és szeretet uralkodjon Hévízen. Az emberektől erre ígéretet is kaptak. Ezt követően elköszöntek, és továbbálltak egy messzi-messzi, nyugodt vidékre. Ahogy éltek, a nyugalmat, a vendégszeretetet viszont megőrizte a város, így maradt meg Hévíz egy kis kincses szigetnek a világ közepén. Persze a tündérek nem szakadtak el végleg a várostól, hiszen a tóban a tündérrózsák azért nyílnak nap mint nap, hogy ellenőrizzék, minden rendben megy-e. Mivel elégedettek a látottakkal, pompás virágaikkal jutalmazzák és kápráztatják el a tavat. A Hévízi-tóra és a gyógyvízre a mai napig nagyon sokan kíváncsiak, ezért minden évben többen és többen költöznek ide vagy csak jönnek el látogatóba. A város vezetése azonban egyvalamire nagyon vigyáz: ne legyen túlságosan zsúfolt Hévíz, ezért a város szélén és környékén található üres területekre terjeszkedik. A szavazás napjáról pedig minden évben május 1-én nagy-nagy ünnepséggel emlékeznek meg a hévíziek.