Római romkert
Római romkert egy császár volt birodalma,
A régi villának már nincs sok irodalma.
Flavius beteg volt, s bár a Hévízi-tó mérföldekre volt tőle,
Ideutazott, megfürdött, és császár lett belőle.
Már a régi rómaiak is felfedezték és használták a Hévízi-tavat. A múltat Hévízen az Attila utca végében egy császárkori romkert is őrzi. Az egregyi városrészen a környék egyik legjelentősebb császárkori településének maradványait rejti magában a föld. Itt valamikor egy nagy villa állt, fürdőmedencével és imádkozóhelyiséggel. Az épület nem akárkié volt. Az elbeszélések szerint egy híres császár építette, aki itt gyógyult meg a Hévízi-tóban. Mivel nagyon megszerette a várost, vagyis Egregy települést, villát épített, és amikor csak tudott, itt pihent a családjával. De ne szaladjunk ennyire előre.
Történt egyszer, réges régen, hogy messze földön született egy kisfiú, Flavius, aki nagyon nehezen mozgott. Alig-alig tudott járni, mindig fájtak a lábai, ráadásul aprócska is volt, csak nagyon lassan növögetett. A szülei nagyon szomorúak voltak, számos orvoshoz, jótevőhöz elvitték, hátha találnak valami megoldást a kisfiú problémájára.
Voltak már rengeteg városban, országban, de senki sem tudta orvosolni a kisfiú baját. Mivel Magyarország híres volt sok-sok kiváló orvosáról, így hazánkba is ellátogatott a család. Bárhova mentek, mindig ugyanazt a választ kapták:
– Hévíz, Hévíz, Hévíz, Hévíz…
– Vajon mit jelenthet ez a szó? – tűnődött a család.
Talán csak a víz fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet? Vagy azt kiabálnák, hogy hé, víz!, hé, víz!, hé, víz!? Mármint hogy hékás, fürdeni kell a vízben. Na, de milyen vízben? Az apa egyszer csak megfejtette a bűvös szót: a hévíz gyógyvizet jelent, biztosan abban kell megfürdetnünk a kis Flaviust!
– Nézzük csak meg a térképen ezt a nevet! – szólt a feleségének.
– Nicsak, a Balaton partján található egy ilyen nevű település, hogy Hévízszentandrás. Biztosan ez a legesleghévízebb Hévíz az összes közül – döntötte el a család. Összecsomagoltak, felkerekedtek, és útnak indultak. Akkor még lovas kocsival, hosszú-hosszú út után meg is érkeztek a kicsi faluba. Ott aztán rögtön megpillantották a tavat, amiről még nem tudták, hogy csodatévő tó.
A kis Flaviusnak nagyon tetszett a meleg víz, alig várta, hogy nap mint nap megfürödhessen benne. A szülei is boldogok voltak, hiszen látták, hogy egyre jobban érzi magát imádott fiuk. Már nemcsak sétálni, hanem futni, szaladni is tudott. Az étvágya is hatalmas lett, amitől olyan erőre kapott, hogy győzték csodálni a változást. A család úgy döntött, mivel sok időt töltenek majd itt, szükségük lesz egy villára, ahol mindig megszállhatnak.
Nagyokat sétáltak a környéken, és Egregy tetszett meg nekik a legjobban. Dombjai, szőlőhegyei idecsábították őket.
Flaviusnak ekkor már olyan hatalmas ereje volt, hogy szinte egyedül építette fel a villát. Nem is akármilyet: közel ezer négyzetméter alapterületű házat oszlopos tornáccal, valamint meleg, langyos és hideg vizes fürdőmedencével.
Ő maga a Római Birodalom egyik legnevesebb császára lett, de Hévízt és Egregyet soha nem nem felejtette el. Messze földre, szülőhazájába is elvitte a Hévízi-tó jó hírét, így mások is felkerekedtek, útnak indultak, hogy saját szemükkel lássák a csodát. Egregyre érve nem csalódtak, rabul ejtette őket a táj, és sokan úgy döntöttek, ők is építkezésbe fognak a településen.
Flavius soha nem feledkezett meg Egregyről és a Hévízi-tóról sem, de úgy tűnik, Egregy sem felejtette el őt. Villájának romjai egy feltárás során hosszú évszázadok múlva ismét előkerültek, így a római kori romkertben bárki megtekintheti és körbesétálhatja a régi épület maradványait. A római császár tiszteletére pedig évről évre megrendezik Egregyen a lovagokkal, különböző játékokkal, koncertekkel és eszem-iszommal tarkított Flavius-napokat.