A JUTALOMVAKÁCIÓ
Az ikrek, Barnita és Zöldita rendkívül színes figuráknak születtek. De nemcsak ők, hanem a szüleik, a barátaik, az otthonuk és a mindennapjaik is nagyon tarkán virultak. A két fiú egy húron pendült, mindent együtt csináltak, és remekül kiegészítették egymást. Barnita mindent előre megérzett, de legfőképp azt, ami a testvérével történik. Előrelátó gondolkodásának köszönhetően rengeteg bajt megelőzött. Előfordult, hogy Zöldita alatt éppen beszakadt volna föld, de az utolsó pillanatban arrébb lökte. Volt, hogy egy vad kutya szemelte ki magának, már éppen ugrott volna Zölditára, amikor iszonyat nagy erővel leteperte a dühös ebet. Barátaik, Feke, Kéki, Piri és Rózsi borzasztóan szerették az ikreket. Amikor csak tudták követték őket, élvezték a vagány srácok kalandos történeteit. A két fiú mindig ugyanazt a célt tűzte ki maga elé: mindenkit kimentsenek a bajból. Nagy álmuk pedig nem volt más, mint egy egész nyáron át tartó balatoni barangolás. Egy nyári reggelen, épp a szünidő első reggelén a csiklandozó napsugár már kora reggel az udvarba csalogatta a fiúkat. Nem tétováztak sokáig, biciklire pattantak, és irány az erdő. Dombra fel, dombról le, így igazi a móka, csakhogy az erdő a csalogányok mellett veszélyt is rejtegetett. Ezen a napon ráadásul fura nyugalom vette körül őket. Mintha valaki csendre szólította volna fel az erdő lakóit, nem daloltak a madarak, nem ugrándoztak a mókusok, nem huhogtak a baglyok, elhallgatott a fakopáncs, de még a bodobácsok is elbújtak. Úgy tűnt, elüldözték vagy elijesztették őket. Az ikrek azonban csak tekertek előre, amíg hogyan, hogyan nem, egyszer csak elfogyott előttük az út, csak álltak és vártak a semmi szélén.
– Ha ez előttünk Semmiország, akkor én inkább visszafordulok – jelentette ki Zöldita, de Barnita kíváncsisága továbbhajtotta őket. Bajt szimatolt, sejtelme pedig beigazolódott. A tisztás közepén autókat, letakart ketreceket, kikötözött állatokat és hangoskodó embereket láttak.
– Ha ez az, amire gondolok, akkor itt óriási a zűr – suttogta Barnita.
– Orvvadászok és törvénytelen állatkereskedők – képedt el Zöldita.
– Irány a rendőrség! – mondták ki egyszerre.
Még éppen időben érkeztek vissza a segítséggel, a bűnös sereglet éppen indulni készült. Ezúttal nem léphettek meg, a rendőrök bilincsbe verve vitték el őket, az állatokat pedig visszaengedték otthonukba, az erdőbe. Szívességért köszönet jár, tudták ezt az állatok is, mogyoróval, szamócával és málnával köszönték meg a fiúk segítségét. A megmentőket máshol is várták már. A rend őrei nem győztek hálálkodni a rég üldözött bűnözők nyomra vezetéséért. Jutalmat, méghozzá nem is akármilyet ajánlottak Barnitának és Zölditának. Egy egész nyáron át tartó balatoni túrával, sátorral, fényképezőgéppel és telefonnal ajándékozták meg őket. Most már szüleik is biztosak voltak abban, hogy gyermekeik megbízhatóak és kötelességtudóak, így jó nyaralást kívánva elengedték fiaikat életük legnagyobb kalandjára, a Balatoni Vakációra.