A KOPASZ FÉRFI HOSSZÚ HAJA
Hogy milyen az élet haj nélkül? Károly szerint az irigységtől nem kell hogy megkékülj. Nem kell fésülködni, hajat mosni, szárítani, reggelre maximum magunkat kell ámítani. Nem leszünk kócosak, és gubancos sem lesz soha a hajunk, de a látványtól néha eláll a szavunk. Ha pedig berobban a tél, kopasz fejünket szétszedi a szél. Ezt sajnálta Károly is, de elhatározta, hogy megtesz bármit is. Terve csak látszólag volt egyszerű, ötleteinek tárháza nem volt mindig nagyszerű. Kente, olajozta, balzsamozta fejét, ezzel kergette őrületbe a nejét. Hajmagokat ültetett rá, ásta, kapálta, ám a végén sosem kaszálta. Nem nőtt ki ugyanis egyetlen szál sem, nem találhattál hajpihét még a párnáján sem. Kénytelen volt trükkhöz folyamodni, nem is kellett mindezt indokolni. Haj híján Buksi skót juhászkutya szőrét vette kölcsön, így jelent meg egy délutáni löncsön. Némi ragasztóval saját fejére illesztett jó néhány szőrcsomót, meg is botránkoztatott jó pár ott lakót. Buksi oltárian örült hasonszőrű gazdájának, ám a „Kutyát behozni tilos!” tábla miatt nem hódolhatott munkájának. Ezután nem szőrözött tovább, leszedte fejéről a szőrmeruhát. Következő próbálkozásként hajat rajzolt a fejére, az eső azonban nem vigyázott a tettére. Rövid, oldalra fésült frizurája jobban elázott, mint hosszú pizsamája. Még a járókelők is megsajnálták, s megpróbálták szeméből eltűrni a haját. Ettől viszont jobban összekenték a rajta folydogáló pacát. A leghajmeresztőbb ötlete mégis ősz végén pattant ki kopasz fejéből, mert már kifésülte volna a hajat a szeméből. Elment fodrászához, Séróhoz, de nagy nehezen jutott csak jó szóhoz.
– Ó drága Séró, kellene nekem egy csuda jó kéró. Kend a hajszeszt a fülem mögé, így ülök be a palánták közé. A fóliasátorban talán nem néznek menőnek, itt a zöldségek is gyorsabban megnőnek.
– Minek ez a hajcihő, rajtad van egy sportcipő. Fuss be a kinti sátorba, vár rád ott egy hajtorna. Bekenem szesszel a fejed, ez talán meghozza az eszed. Sosem mondtad nekem, hogy hosszú hajat szeretnél, hogy egy borotvát fésűre cserélnél. Mi sem egyszerűbb ennél, olyan lesz, mintha hajmagokat ennél. Ezentúl ha eljössz hozzám, a borotvád tedd el – ezt mondd ám! Mert eddig én fésű helyett mindig borotvával keféltelek. Attól nem nőtt ki a hajad, s nem érezted túl jól magad. Mostantól hullámozhat a hajad, s kenheted rá a séróvajat.
– Drága Séró, te minden eltoltál, hisz fésű helyett borotvával dolgoztál. Ezért nem nőtt ki a hajam, a meglepetéstől most eláll a szavam.
Károly eztán sietett haza, várta, hogy minél előbb kinőjön a haja. Megnézte, hogy eddig mivel fésülködött, de fésűfogak helyett borotvában gyönyörködött. Ezt sem vette észre soha, így otthon is csak hullott a haja. Ezt a borotvát is fésűre cserélte, majd a gyors növekedést remélte. Egy hónap múlva akkora lett a haja, hogy még a télnek is elakadt a szava. Már az otthon felejtett sityak sem lehetett baja, hisz a vastag sapkánál is jobban melegítette a haja.
