BOHÓKÁS IKERSÉG 4.RÉSZ
A SZÉPSÉG SZERINTÜK
Az én fiaim nagyon szeretik a szépet. Tetszik nekik egy szép autó, egy szép ház, egy szép virág, egy szép traktor, egy szép macska és nem utolsósorban egy szép nő. A hölgyeket egyelőre korra való tekintet nélkül értékelik. Milyen szerencse, hogy szerintük a szépség kortalan…
Hogy mit is találnak vonzónak a szebbik nemben, az időről időre változik náluk.
Egyévesen még nagyon menőnek számított, ha verdás ruhába öltözött egy csajszi, Kétévesen már a szép hosszú haj varázsolta el őket. Háromévesen az óvodában így vélekedtek egy-egy csinosabb leányzóról: „Anya, ugye milyen szép egyenes?” Talán arra gondolhattak, hogy az illető hölgynek tökéletesen egyenes a testtartása, de valószínűbb, hogy a szabályos vonalairól vélekedhettek pozitívan.
A Verdák című mese szereplői sokáig etalonnak számítottak. Egy este meg is jegyezték: „Anya, neked teljesen olyanok a fogaid, mint a Matukának.” Ők bóknak szánták, én viszont ettől kezdve ahányszor tükörbe néztem, mindig csak hatalmas, girbe-gurba fogakat láttam. Hiúságomat nem hagyta nyugodni a felismerés, egy hónap múlva már fogszabályzóban díszelegtem.
Volt idő, hogy rengeteg anyajegyet szerettek volna magukra, hiszen a leopárd is gyönyörű foltos, és a foltok ráadásul védenek a naptól. Erről a vágyukról talán egyelőre letettek.
Ruhák tekintetében változó az ízlésük. Az első osztályt elkezdve úgy érezték, ők most már nagy fiúkká értek. Az évnyitóra ing, nyakkendő és zakó dukált, amit Gergő itthon sem volt hajlandó levetni. A nyakkendő valamiért különösen a szívéhez nőtt mindaddig, amíg játék közben valamiben megbotlott és elesett.
„Mondtam, hogy kösd rövidebbre a nyakkendődet” – látta el jó tanácsokkal Csabi, Gergő pedig hitt neki. Azóta inkább csokornyakkendőben játszik.
Első osztályban az anyukákat is rendesen górcső alá vették. Naponta záporoztak rám a kérdések, hogy ennek vagy annak az anyukája mit csinál, hol dolgozik, mert mindig nagyon csinos!
Előfordul, hogy néha félreértenek dolgokat – vagy csak belekóstolnak az angol humorba? 2 év körüliek lehettek, amikor a Balaton-parton sétálva rámutattam egy úszkáló kacsára:
– Nézzétek csak, milyen szép a tolla!
– Hát ceruzája nincsen? – kérdeztek vissza méltatlankodva…
Férjem munkába indult, én pedig takarítani készültem, „alkalomhoz illő” szerelésben, mire ők:
– Apa szebben öltözött fel, mint Te. Nem kellene neked is felvenned valami rendes ruhát?
Máskor pedig épp apához próbáltam öltözni és egy kék inget választottam. Erre ők:
– Miért vetted fel apa ingét?
Ha már a ruháknál tartunk, évekkel ezelőtt egy családi összejövetelre farmeroverallt húztam magamra. A fiúk szeme igencsak elkerekedett, amikor megláttak benne:
– Nem is tudtuk, hogy van rendőrjelmezed – néztek rám csodálkozva. Én pedig átöltöztem.
Újabban a néptáncosruha arat náluk osztatlan sikert. Mindketten megjegyezték, hogy egy ilyen ruhában bizony minden lány nagyon szép.
Cicóra, a macskánkra is rendkívül büszkék, hiszen fekete-fehér bundájának köszönhetően szerintük mindig iskolai ünneplőbe öltözik.
Az ő korukban még az sem elhanyagolható, ha a külcsínhez belbecs is társul. Ha egy nénit eredetileg szépnek találtak, de az illető nem a legkedvesebb oldalát mutatta feléjük, rögtön varacskos disznóvá változott a szemükben.
Ezek szerint náluk nem érvényes az az elv, mely szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ők inkább „a szépség belülről fakad” filozófiával azonosulnak.