BALATONFENYVESI SÁRKÁNYOK
Barnita és Zöldita vidáman vonatoztak barátaikkal, Fekével, Kékivel, Pirivel és Rózsival Balatonfenyves felé, amikor egyszerre csak sárkányokat pillantottak meg a Balaton fölött repkedve.
Barnita ezúttal jó dolgokat érzett.
– Ha ezek a sárkányok a strandolók között repkednek, akkor biztosan szelídek és nem bántják az embereket – osztotta meg gondolatait a többiekkel.
Zölditát pedig természetesen most sem hagyta nyugodni a kalandvágya, és rábeszélte barátait egy sárkánytalálkozóra. A partra leérve nem győztek csodálkozni. A sárkányok hatalmasak voltak és szárnyaikkal hol a szélben, hol pedig a hullámokon ringatóztak. A gyerekek fantáziáját nem hagyta nyugodni a repülés gondolata. Mindenképpen ki akarták próbálni a balatoni lebegést.
Zöldita nagy bátran megszólította a legnagyobb sárkányt.
– Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a hátatokra ülhessünk és megröptessetek bennünket? – tette fel a számukra legfontosabb kérdést.
– A lekváros palacsinta a kedvencünk. Cserében bármire hajlandóak vagyunk – közölte velük a sárkány.
– Ha csak ennyi az ára egy kis repülésnek, akkor ezt könnyen teljesíthetjük – kiáltották a gyerekek, és már futottak is a büfébe, hogy lekenyerezzék, illetve lepalacsintázzák a sárkányokat.
Miután a sárkányok befalták mind a száz lekváros palacsintát, újult erőre kaptak és már alig várták, hogy megmutathassák repülőtudásukat. A gyerekek a hátukra pattantak és egész délután röpködtek fel s le, előre-hátra, de még fejjel lefelé is a Balaton felett, vagy éppen a hullámokat súrolva. Csak sötétedésre fáradtak el mindannyian.
– Borzasztóan hálásak vagyunk ezért a repkedős délutánért – köszönte meg Barnita a sárkányoknak, miközben együtt ették mindannyiuk kedvencét, a lekváros palacsintát.
– Maradjatok velük holnap is – könyörögtek a sárkányoknak a gyerekek.
– Szívesen maradnánk, de sajnos nem tehetjük. Meseországba szólít minket a kötelesség – felelte a legidősebb sárkány. – Csak egy hétre kaptunk szabadságot, és most vissza kell repülnünk.
– Akkor mi már soha többé nem sárkányozhatunk? – hajtották le fejüket szomorúan a fiúk.
– Dehogyisnem – nyugtatta meg őket a legbölcsebb sárkány. – Adok nektek egy jó ötletet. A balatonfenyvesi strandon nagyon sokszor szeles az idő, ami kiváló a repkedésre. Pont szemben ugyanis, a Tapolcai-medencénél kialakult egy szélcsatorna, ami átküldi ide a szelet. Sárkányt pedig ti biztosan eregettetek már a szélben. Ha szereztek egy ernyőt és magatokra kötitek, a lábatokra pedig egy deszkát erősítetek, bármikor sárkányozhattok. A deszkával tudtok siklani a vízen, az ernyővel pedig ugrálhattok és röpködhettek – tanácsolta nekik a bölcs sárkány.
– Nagyon köszönjük az ötletet! – hálálkodtak a gyerekek.
Nem is vártak sokáig, már másnap beszerezték a szükséges felszerelést és egy héten át napkeltétől napnyugtáig sárkányoztak. A hatalmas mókát mások is megirigyelték tőlük, így ha valaki szeles időben Balatonfenyvesen jár, rengeteg színes ernyőt és levegőben ugráló, tornázó és vízen sikló embereket láthat a Balatonon.