BALATONFÜREDI ANNA-BÁL
Barnita és Zöldita, az ikerpár a balatonfüredi mólón üldögélt, és a szitakötőket csodálta.
– Egyik szebb, mint a másik – állapította meg nagy bölcsen Barnita.
– Ez pontosan így van, csak azt nem tudom, hogy ki a legszebb – tette hozzá Zöldita.
A szitakötők nagy szeme, magas, karcsú termete, átlátszó, színes szárnya szinte megbabonázta a fiúkat. Amint így a szépségüket tanulmányozták és elemezték, egy törött szárnyú kék légivadász pottyant az égből eléjük.
– Segítsetek rajtam, nem tudok továbbrepülni! – kérlelte a fiúkat. – Gonosz emberek fogtak el, üvegbe zártak és el akartak pusztítani. Hiába mondtam nekik, hogy csak addig maradok ilyen sugárzóan szép, ameddig élek, utána kifakulnak a színeim, nem hittek nekem. Szerencsére sikerült megszöknöm, de az egyik szárnyam sajnos eltörött, így nem tudok továbbrepülni – mesélte el történetét Anna, a valaha látott legpompásabb szitakötő.
Az ikrek szíve megesett Annán, lemosták, bekenték, majd bekötötték sérült szárnyát. Telt-múlt az idő. Barnita és Zöldita nagyon megszerették a kis szitakötőt, aki ugyanolyan kedves kis teremtés volt, mint amilyen szép. Naphosszat dalolt, szitát kötött, vagy éppen bogár- és rovarmesékkel szórakoztatta a fiúkat.
Az idő repült, a törés gyorsan összeforrt, Szitakötő Anna újra szárnyra kapott. Szomorúan búcsúztak el egymástól, a fiúk még hosszú heteken át beszéltek a bájos kis rovarról.
Történt, hogy egyik reggel hatalmas viharra ébredtek az ikrek.
– Úgy hallom, mintha kopogtatnának az ablakon – mondta álmosan Zöldita.
– Valaki biztosan bajban van és segítségre van szüksége – ugrott ki az ágyából Barnita, és már rohant is az ablakhoz.
A látványtól igencsak elcsodálkozott. A függönyt elhúzva legalább száz, az üvegre tapadt, elázott szitakötőt pillantott meg.
– Engedjetek be bennünket, különben mindannyian odaveszünk! – kiabált ki közülük Anna.
A fiúk azonnal ablakot nyitottak és beengedték az elázott, szárnyaszegett szitakötőket. Sokan a csápjukon, lábukon vagy épp a szárnyukon meg is sérültek, őket azonnal kezelésbe vették az ikrek. Pár nap alatt mindenki felépült. Hálából az összes szitakötő egy kis darabot adott színes, áttetszően csillogó szárnyából, amiből aztán emlékbe egy koronát készítettek Barnitának és Zölditának.
– Nektek jár a köszönet, hogy napokon át csodálhattunk benneteket – szólt meghatódva Barnita.
– A korona a legszebb és legkedvesebb szitakötőhölgyet, Annát illeti. Ha ő nincs, akkor most ti sem vagytok itt nálunk – tette hozzá Zöldita, majd feltette a koronát Anna fejére, aki így már igazi királynőként tündökölt.
A rengeteg élmény és hálálkodás után ismét búcsúzniuk kellett egymástól. Az ikrek, hogy soha ne felejtsék el Annát, kitalálták, hogy minden évben rendezzenek bált Balatonfüreden, Anna-napon, ahol megkoronázzák a legszebb és legkedvesebb hölgyet. A hagyomány azóta is él, az Anna-bálokra hosszú évek óta sok-sok gyönyörű hölgy látogat el, remélve, hogy ő viheti haza a koronát.