BALATONKENESEI TÁTORJÁNVIRÁG
Nagy napra virradt Balatonkenese apraja-nagyja. A település egyébként is szívesen illette magát a “különleges” szóval, hiszen nem tartozott sem az északi, sem a déli parthoz, így egyszerűen egyedüli keletinek vallotta magát. Nagy büszkeségükben elhatározták, hogy maguk közül is kiválasztják a legkülönlegesebbet. A nagy megmérettetésre minden balatoni élőlény benevezhetett.
Az ikreket, Barnitát és Zölditát, valamint barátaikat Kékit, Fekét, Pirit és Rózsit nagy megtiszteltetés érte, őket kérte fel ugyanis a polgármester a zsűrizésre.
A verseny napján, szombat délelőtt akkora balatoni szél tombolt, hogy minden vízben és közelében élő növényt és állatfajt odafújt a nagy megmérettetés helyszínére. Ott volt mindenki, aki csak számít, népes és különleges csapat gyűlt össze, akik közül hosszas meghallgatás és tanácskozás után nyolc versenyző jutott a döntőbe: a kabóca, a szürkebegy, a rézsikló, a holló, a fenyvescinege, a gímszarvas, a róka és a kerecsensólyom.
Volt is nagy öröm azok között, akik továbbjutottak, mindenki győztesként szeretett volna hazatérni. A végső, mindent eldöntő felvonulást délután 1 órára hirdették meg. Nagy volt a készülődés, az izgalom, mindenki szerette volna a legjobb formáját hozni. A kabóca a hangszálait melegítette, a szürkebegy tánclépéseket gyakorolt, a rézsikló a hullámzását tökéletesítette, a holló bukfenceket próbálgatott, a fenyvescinege labdákkal zsonglőrködött, a gímszarvas óriásiakat ugrott, a róka bábozott, a kerecsensólyom pedig a zuhanórepülését tökéletesítette.
Elérkezett végre a nagy pillanat, amikor minden versenyző a színpadra léphetett.
A kabóca gyönyörűen énekelt, csupán egy hangot vétett el, a szürkebegy remekül tvisztelt, csupán egyszer lépett félre, a rézsikló kitűnően hullámzott, csupán egyszer egyenesedett ki, a holló bámulatosan bukfencezett, csupán egyszer gurult félre, a fenyvescinege nagyszerűen zsonglőrködött, csupán egyszer ejtette le a labdát, a gímszarvas parádésan ugrált, csupán egyszer érkezett rosszul a földre, a róka csodálatosan bábozott, csupán egyszer esett le a báb a mancsáról, a kerecsensólyom pedig lélegzetelállítóan zuhanórepült, csupán egyszer zuhant túl gyorsan a földre.
A bemutatók nagy fejtörést okoztak a zsűrinek, hiszen egy apró kis hiba mindenkinek a produkciójába becsúszott. A fellépők izgalma és a közönség kíváncsisága is sürgette már a döntést, amikor egyszerre csak apró magokat repített feléjük a szél.
– Mintha valaki még nevezett volna, de valamiért nem tud idejönni – mesélte el megérzéseit Barnita.
– Nini, egy növény bámul minket és a szárával integet felénk – csodálkozott Zöldita.
– Ilyen különleges növényt ritkán látni. Milyen nagyszerű, hogy pont itt Balatonkenesén virágzik! – örvendeztek a gyerekek.
– Tátorjánvirág a nevem, ami szélvészt jelent – mutatkozott be a növény. – Azért találtatok rám, mert a feltámadó szél pont most görgeti a magjaimat. Még Európa-szerte is ritkaságnak számítok, de itt Balatonkenesén remekül érzem magam.
A zsűri ebben a pillanatban egybehangzó döntést hozott: a tátorjánvirágot hirdették ki Balatonkenese legkülönösebb élőlényének. A választással mindenki egyetértett, a boldog tátorjánvirág pedig egész Balatonkenesén elszórta magjait. Különleges fehér virágai száz és száz bokorban pompáznak. A helyiek pedig annyira megszerették, hogy azonnal védetté kiáltották ki.