BARNA GERGŐ
Gergő kedvenc színe a barna
Fel nem vesz semmit, ami tarka.
Nagy-nagy álma egy barna szarka,
Ki sokat akar, de bírja a farka.
Ez egy olyan csuda barna farok,
Ha megrázza, kincset kapok.
Jól megrázta Gergő a varázsló szarkát,
Aki megragadta erre a Gergő bal karját.
Elrepítette Őt jó messzire,
Úgy gondolta, csak a világ végén teszi le.
Reggelre Gergő egy barna szobában ébredt,
Majd egy nagy barna erdőbe tévedt.
Sétája közben egy hosszú barna botot keres,
Amivel az odúból barna mézet szerez.
Így csillapítja barna éhségét,
Így fényesíti barna szépségét.
Gergő a mézet addig-addig ette,
Míg a tükörből visszanézett rá egy medve.
Nem sejtette, ha sokat gondolkodik rajta,
Egyszer csak óriásira nő meg a mancsa.
Azt sem gondolta, ha az erdőben télen túl sokat forog,
Estére a hangja még mélyebben morog.
Ám a legnagyobb örömére,
Mackólányok járnak azóta a kertjébe.
Bár együtt járják el a medvetáncot,
Nagy titokban tartják a medverománcot.
