BOHÓKÁS IKERSÉG – TÉBOLYULT VILÁG
ÉLES VILÁGLÁTÁS!
BETEGEK VAGYUNK
– Anya, Te hányadik vagy a sorban? – kérdezik.
– Attól függ, milyen sorban – válaszoltam.
– A betegségsorban. Bemondták a tévében, hogy minden második ember krónikus betegségben szenved.
– Abban a sorban első vagyok.
– Az jó. És Apa, a Csabi meg én?
– Ti is elsők vagytok.
– Akkor megnyugodtunk.
Délután fájt a fejem, mondtam is a gyerekeknek, hogy egy kicsit halkabban játszanak, mert nem érzem magam túl jól. Este az ágyba mellém bújt Gergő, majd rövid idő múlva megszólalt:
– Most jut eszembe, fertőző a fejfájásod?
– Nem, ne aggódj – válaszoltam neki.
– Akkor magánjellegű? – kérdezett vissza.
– Persze, nem adom ki magamból…
ÁGI
Testvéremet, Ágit nagyot szeretik. A szeretet persze kölcsönös, ha itthon van, sokat játszanak, kirándulnak, bohóckodnak. Meg is jegyezték neki a fiúk:
– Ági, Te akkora gyerek vagy!
Halottak napján a temetőben a sok sírt látva kicsit megilletődötten így szóltak:
– Ha Ti nem lesztek, ezt a sok sírt nekünk kell gondoznunk?
– Igen, ki másnak? – válaszoltam.
– Akkor hazamegyünk, és egy papírra felírjuk ezt a sok nevet.
– Az Áginak lesz gyereke?
– Nem tudom.
– Akkor még az a sír is ránk marad…
APA ÉS A LOVAS KOCSIK
– Apa, Te mikor születtél?
– 1974-ben.
– Úristen, akkor még lovas kocsikkal jártak…