BOHÓKÁS IKERSÉG 7. RÉSZ
CSALÁDI VISZONYOK, HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK
Amíg az ember kicsi, mindenkit, akivel legalább kétszer találkozott, családtagjának gondol. Sokáig mi is egy jó nagy családban éltünk, hozzánk tartoztak a barátok, közeli és távoli ismerősök, a boltos néni, a zöldséges bácsi és a szimpatikus patikus is…
Nehéz volt megérteniük azt is, hogy valakinek a szülei miért nincsenek nap mint nap együtt. Attól meg végképp kérdőjelek jelentek meg a fejükben, ha valamelyik kis barátjuknak különmentek a szülei.
– Apukája tud erről? – tették fel a kérdést, amikor elmagyaráztam nekik, hogy Gáborka szülei elváltak és a hétvégéket apukájánál tölti a kisfiú.
Egy Ausztriában élő barátnőm nyáron nálunk lakott néhány napot. Az ikrek ettől a pillanattól készpénznek vették, hogy ő is rokonunk. Karácsonykor az ajándékhegyeken ülve meg is kérdezték, hogy miért nincs nálunk, és persze miért nem hozott az ő Jézuskája is valami ajándékot. Amikor pedig kislánya született, örömmel nyugtázták, hogy világra jött az unokatestvérük.
– Ha a Csabinak nem rokona, akkor azért a Gergőnek ugye az…? – kérdezték teljes komolysággal.
Az én igazi unkatestvérem kislányával gyakran találkoznak, viszont kamionsofőr papájával csak nagyon ritkán. Azt azonban, hogy Nándi kamionsofőr, gyorsan megjegyezték. Egyszer mikor együtt érkeztek hozzánk, lelkendezve újságolták.
– Képzeld, Anya, a Csenge a kamionsofőrrel jött el…
A nagyszülők egyik kedvenc témája a gyerekekkel kapcsolatban, hogy vajon kire hasonlítanak az unokák. (Talán a leginkább egymásra.) A megállapításokat mindig nagyban befolyásolják az életkorok, szituációk, viselkedésformák. Ha minden tökéletes, akkor szerintük természetesen pont olyan ez a gyerek, mint a saját családjuk valamelyik tagja.
A legjobb válasz, hogy a Csabi körte, a Gergő pedig alma, mármint ami a fejformájukat illeti.
A legviccesebb, hogy Csabi és Gergő semmi hasonlóságot nem lát egymásban.
– Nézd meg jobban, az én hajam kicsit jobbra áll, a Csabié meg balra- szögezte le Gergő.
– Én sokkal magasabb és több kiló is vagyok, mint a Gergő – jegyezte meg Csabi, utalva a köztük lévő 2 cm-re és az 50 dkg-ra.
– Én gyorsabb vagyok, előbb kelek és hamarabb készülök el, mint a Csabi – dicsekedett Gergő.
– Nekem viszont már több barátnőm volt – próbált valamivel előrukkolni Csabi.
Mindezek olyan nüansznyi különbségek, hogy igazán csak nekik tűnik fel vagy nekik fontos. A lényeg, hogy véleményük szerint ők cseppet sem hasonlítanak egymásra. Egyik nap iskolába menet megjegyezték:
– Képzeld, jár a sulinkba két teljesen egyforma fiú, meg sem lehet őket különböztetni.
– Nahát, ismerem őket – mondtam nevetve. – Csabinak és Gergőnek hívják őket.
– Dehogy is – kérték ki maguknak –, ők már felsősök, és ők tényleg hasonlítanak egymásra, nem úgy mint mi…
