Dottó, a hévízi kisvonat
Dottóval utazni, bejárni a világot,
Elmesélni a másiknak, ki merre mit látott.
Végignézni a nevezetességeket, a várost,
Rácsodálkozni a szépségekre már most.
Utazni a kisvonattal egy nagyot
Emlékeinkben mély nyomokat hagyott.
Ezt az élményt a Dottó vonat adja,
Melynek Hévíz város a szülőatyja.
Hévíz városát gyógyító tava miatt mindig is sokan keresték fel. Az itt lakók szerették volna, ha a város telis-tele lenne látnivalókkal, szebbnél szebb épületekkel, nevezetességekkel. A hévíziek és a Hévízt szeretők tele voltak tervekkel, ötletekkel, amelyeket évről évre folyamatosan valóra is váltottak. Egyre-másra épültek a szállodák, szebbnél szebb házak, üzletek, éttermek, múzeumok. Megtelt a város szobrokkal, terekkel, parkokkal, sétányokkal, virágokkal. Olyan szép és rendezett képet mutatott, hogy a világ minden pontjáról csodájára jártak. Itt mindig pezsgett az élet, fesztiválok, koncertek, kiállítások, előadások, és akkor meg nem beszéltünk a páratlan szépségű egregyi hegyről.
Nem is csoda, ha valaki egyszer ellátogatott Hévízre, az minden évben újra és újra visszatért.
Dömötörék, Dömötör néni és Dömötör bácsi is rendszeresen ellátogattak a városba. Szerették a tavat, a programokat és a nevezetességeket. Ahogy az idő haladt, sajnos felettük is eljártak az évek. Nem lettek fiatalabbak és évről évre nehezebben járták körbe gyalogosan a várost.
– Hej, azok régi szép idők, mikor még lovas kocsi vitt minket körbe a városban! – nosztalgiázott Dömötör néni.
– Bizony-bizony, jól jönne valami hasonló, de modern jármű, amivel kényelmesen körbejárhatnának Hévízt – értett vele egyet Dömötör bácsi.
Az idős házaspár mindig vonattal utazott mindenhova. A keszthelyi vasútállomásról Budapestre tartva Dömötör bácsi hangosan gondolkodott:
– Egy lassabban haladó, kisebb és nyitottabb vonat pont jó lenne Hévíznek.
– De hát Hévízen nincsenek sínek, min haladna a vonat? – kérdezett vissza Dömötör néni.
A velük szemben utazó hévízi tervezőnek szöget ütött a fejében a gondolat:
– Egy kisvonat, ami úgy működik, mint az autók, nem kell neki sín, nem pöfög, csak halad szépen, lassan. Akár ötvenen is ráférnének a mini vonatra. Ez hatalmas ötlet – nyugtázta magában a járműtervező, majd gyorsan megkérdezte a bácsi nevét.
– Dömötör Ottó vagyok – mutatkozott be.
A járműtervező mérnök eldöntötte, ha megvalósul a terv, a férfiról nevezi el a vonatot, vagyis a nevét lerövidítve Dottónak hívják majd. Addig azonban rengeteg tennivaló akadt a kisvonat elindítása előtt. Tervek, egyeztetések és persze a vonat gyártása, majd az útvonal kijelölése. Örült, ha tavaszra elkészülnek mindennel.
A Dömötör házaspár eközben Budapesten élte mindennapjait. Egy hideg, jeges januári reggelen Dömötör bácsi elesett az udvaron, és eltörte a lábát. Nyolc hétig tartó lábadozás várt rá, így minden eddiginél jobban vágyott a szokásos tavaszi, hévízi üdülésükre. Mikor végre elérkezett a nagy pillanat, Keszthely felé tartva a vonaton kétségbeesett.
– Hogy fogom én körbesétálni a várost ezzel a még mindig fájós lábammal? – sóhajtozott.
– Most az egyszer kihagyjuk a nagy sétákat, és a padon ülve gyönyörködünk majd Hévíz szépségében – nyugtatta Dömötör néni, de titkon ő is szomorkodott, hogy ki kell hagyniuk a sétákat.
Ez a szomorú hangulat leült közéjük. Keszthelyen átszálltak a hévízi buszra, amelyről egy kisebb gyülekezőt láttak a Nagyparkolóban.
– Odáig még csak el tudok sétálni, hiszen az csak pár száz méter – mondta ellenkezést nem tűrő hangon Dömötör bácsi.
Mikor odaértek, legnagyobb meglepetésükre egy kisvonat körül csoportosultak az emberek.
– Álmodom, vagy ez tényleg a valóság? – dörzsölte a szemét Dömötör bácsi.
– Persze, hogy a valóság – lépett oda hozzá a vonat tervezője. – Dömötör Ottó bácsi adta az ötletet még egy évvel ezelőtt. Hála önnek, egy régi álom vált valóra, így még az is megtekintheti Hévíz nevezetességeit, aki nem tudja körbesétálni a várost. Köszönetképpen pedig az ön nevéből Dottónak neveztük el a kisvonatot.
Dömötör bácsi és felesége végtelenül boldog volt. Egyhetes üdülésük alatt mindennap felültek a kisvonatra.
De nemcsak nekik, hanem rajtuk kívül még nagyon-nagyon sok embernek okozott és okoz a mai napig is örömöt Dottó, így mostanra már testvéreivel együtt döcögnek nap mint nap körben a városban.