ERDEI ÜNNEP
December 24-én nagy sürgés-forgás meg pörgés-zsongás meg üvöltés-morgás verte fel az erdő csendjét. A medve mancsát tisztogatta, a róka főztjét kavargatta, a nyuszi bajszát nyújtogatta. Mindenki igyekezett a legjobb formáját hozni, csak azt nem tudták, hogy miért. Hideg is volt, a hó is esett, sok fenyőfa el is tűnt az erdőből, de fogalmuk sem volt, miért. A fehér tájtól ünnepi érzésük támadt. Medve, akinek nagyon jó volt a kedve, barna bundáját fehérre cserélte, és jegesmedveként kicaplatott a tisztásra, vagyis a Giz-Gaz térre. Nem sokkal utána megérkezett Tüzes-Füles, a gyors lábú nyuszi, Cuki-Rudi, az édesszájú róka és Tintatollú Gizi, a cinege. Tanakodni kezdtek, vajon milyen nevezetes napot mutathat ma az erdei naptár, tehát a bükkfa kopaszodó ága. A jégcsapokból arra következtettek, hogy húsvét talán mégsem lehet. Meg nem lehet Nyári Lombok Délutánja, meg biztosan nem most van a Sárga Őszi Lombok Fesztiválja sem.
– Hát akkor talán ma van karácsony – vetette fel Cuki-Rudi.
Na, ebben gyorsan meg is egyeztek, csak arról nem volt halvány fogalmuk sem, hogy mi is az a karácsony.
– A karácsony az valami édesség lehet, mint a kalácsom, csak nem tudjuk szépen kimondani – okoskodott Tüzes-Füles.
– Inkább valami favágóünnep, annyi fát vittek el – magyarázta Barnajeges Medve.
– Miket beszéltek! – háborodott fel Tintatollú Gizi. – Most penderültem vissza a Megetetlek utcai madáretetőből, ahonnan ragyogóan beláttam a házakba. Karácsonykor fákat szokás díszíteni, és ajándékozni is hagyomány.
– Most mindenki szaladjon haza, hozzon valami díszt a Giz-Gaz tér szélén nőtt fenyőfára, és valami meglepetéssel is kedveskedhet nekem… krr, őőő, akarom mondani mindnyájunknak – szólította fel barátait Tüzes-Füles.
Futottak is buzgón haza az erdő lakói, és – mondhatni, csak úgy kutyafuttában – zsebre is tett mindenki valami kis apróságot. Délután 5 órakor már a fenyőfa körül gyülekeztek, de ahogy nem tudták, mi is az a karácsony, úgy azt sem tudták, mivel szokás egy karácsonyfát díszíteni, no és mivel szokás egymást megajándékozni. A nyuszi egy répát tett a fa tetejére, a medve három pár színes mancsvédőt húzott az ágakra, a cinege tollgyűjteményének legszebb darabjait szúrta a tüskék mellé, a róka pedig mini zseblámpákat kötözött a fa törzsére. Meglehetősen furcsa fa kerekedett ki az otthonról hozott tárgyakból, de a kis csapat olyan csodálattal nézte, hogy még maga a fa is zavarba jött.
– Én a télire eltett salátámból hoztam nektek –adta át ajándékát Tüzes-Füles.
– Fogadjátok szeretettel kinőtt bundáimat, a hideg napokra – szólt meghatódva Cuki Rudi.
– Remélem, örültök a magos süteményeimnek – kínálta tésztáját Tintatollú Gizi.
– Én pedig a féltve őrzött és hosszasan begyakorolt medvetáncomat adom elő nektek – perdült táncra Barnajeges Medve.
Ezt a bemutatót végül hajnalig tartó erdei karácsonyi mulatozás követte. S hogy soha többé ne feledkezzenek meg a karácsonyról, a frissen hullott hóba írták a nevezetes dátumot…