FALEVÉL

Lehullott a fáról egy elszáradt falevél
Szomorúan felsóhajtott: közelít a tél.
A szél mostantól nem kímél meg minket
Óriási erejével letépi a sminket.
Levél anyu így szólt: ne aggódj kisfiam!
Egy kupacban leszünk majd mindannyian.

Ne izegj-mozogj, csak sodródj a széllel!
Mi meg megyünk utánad az öreg seprűnyéllel.
Egy termetes bokor alá mind bebújunk
Egymást hegyén-hátán talán meg nem fagyunk.
Te leszel majd alattam, úgyis kövérkés vagyok,
Vaskos, párnás testemmel jó meleget adok.

Oké, anya, de alattam meg elbújhat a Julcsi?
Ő több meleget áraszt, mint egy kötött pulcsi.
Egész télen levelezünk, küldjük át a linket,
Te meg a kupac tetejéről figyelhetsz majd minket.
Tavasszal mi megfogadjuk: soha el nem válunk,
Hamarosan levéllagzit csapunk majd minálunk.

Jövőre már nem bujkálok, babakocsit szerelek,
Hadd pihenjenek nyugodtan a kicsi zöld levelek.