BOHÓKÁS IKERSÉG 1. RÉSZ
HURRÁ KISBABÁNK LESZ! – AZ-TA KIS-BA-BÁ-INK LESZ-NEK!!!
Egy gyermek születése mindenképpen öröm, két gyermek születése pedig dupla öröm. Ezt ma már biztosan állíthatom. Ám amikor megtudtam, hogy ez a halmozott boldogság engem is érint, finoman szólva megilletődtem. Még jó, hogy éppen feküdtem… ultrahanggal vizsgáltak.
Először csak mosolygott az orvos, de kedves, gondoltam, így örül egy terhességnek. Amikor aztán közölte, hogy ketten vannak, hirtelen nem tudtam kikre gondol, kik is vannak ketten? Hogy történhetett ez? Ilyen nem csak a filmeken van? Ezek szerint nem.
Saját döbbenetemet a rokonok, ismerősök és ismeretlenek reakciói mégis túlszárnyalták. Nagymamám biztos volt benne, hogy viccelek. Jó ideig győzködtem róla, hogy ez most komoly dolog. Akkor meg leverte a víz…
Anyu gondolatai az „Úristen, hogy hordod ki őket, lányom?” kérdésre és a „Mostantól feküdnöd kell!” felszólításra korlátozódtak a következő 7 hónapban.
Anyósom a „Hogy neveled fel őket?” verziót választotta.
Apu és az apósom úgy viselkedtek, mintha már meg is születtek volna a gyerekek, akiknek még a nemét sem tudtuk. Gondolatban összeraktak egy focicsapatot, együtt vadásztak, karatéztak, csavarogtak, csajoztak már másnaptól.
Barátnőim aggodalma a „Hogy bírod majd ki otthon, egy helyben, két gyerekkel?” kérdésre terjedt ki.
Ismerősöktől megtudtam, hogy a régebbi korokban ikrek születésével átkozták meg egymást a nők, de ne aggódjak, majd csak összeszedem magam, meg különben is: két gyerek, pláne ha fiúk, megszépítik a nőt.
„Jó fej” ismeretlen-ismerősök vicces megjegyzései sem voltak elhanyagolhatóak: Egy kosszal letudjátok. Egyszer kell csak szülnöd és együtt felnőnek. Biztos, hogy nem hármas ikrek? Meglátod, mennyire összenőnek majd, mindig együtt játszanak, nem is lesz velük semmi dolgod.
Ilyen és ehhez hasonló bölcsességekkel álltam elébe a kihívásoknak, először is a 9 hónapnak, ami végül csak nyolcra sikerült.
A család az aggodalmakat leszámítva természetesen úszott a boldogságban. Érdemes lett volna videóra venni a „dupla babavárási bejelentésünket”. Szívmelengető, felejthetetlen pillanatok voltak.
Nem úgy, mint amikor rá egy évre karácsonykor tréfás kedvünkben voltunk, és elővettük a régi ultrahangot, mintha újra ikreket várnék. Nem láttam őszinte mosolyokat, csak sajnálkozó tekinteteteket és megkönnyebbült sóhajokat, amikor megmondtuk, hogy csak vicceltünk.
