KALANDOS FONYÓDI KAJAKTÚRA
Aki járt már Fonyódon az tudja, hogy a Balaton vize itt a legselymesebb, legsimogatóbb és a legsejtelmesebb. Nem véletlen, hogy a legügyesebb kajakosok és kenusok is itt kezdték pályafutásukat. Ha itt gyakorlás közben valaki a vízbe esik, a Balaton gyengéden megtartja, és könnyedén vissza tud mászni vízi járművébe. Az ikrek, Barnita és Zöldita barátaikkal, Fekével, Kékivel, Rózsival és Pirivel Csaba bácsi fonyódi kajakiskoláját választották, hogy megtanuljanak biztonságosan, szépen és gyorsan evezni. Csaba bácsi régi motoros hírében állt. Oktatáskor semmit sem bízott a véletlenre. Bemelegítés, erőgyűjtés, ügyességi és mentési gyakorlatok, végül vízre szálláskor minden tanítványának a zsebébe tett egy nagy evezőlapátnyi bátorságot. Először egy kis öbölben gyakoroltak, de csakhamar annyi bátorságot gyűjtöttek, hogy a nyílt vízre is kimerészkedtek, és egymással versenyezve szelték a hullámokat. Zöldita elsőre talán túlságosan is vakmerőre vette a figurát, és a többieket hátrahagyva szélsebesen Fonyódliget felé vette az irányt. Mit sem törődött már azzal, amit oktatója délelőtt a táblára vésett:
„Soha ne hagyjátok el egymást! Ha bajba kerültök, csak így tudtok segíteni a másikon!”
Önbizalommal felvértezve úgy gondolta, ő már van olyan ügyes, hogy egyedül is kimászik a pácból. Tehetségével valóban nem volt probléma, de a szikrázó déli napsütés az ő erejét is próbára tette. Sajnos rajta kívül mások is fittyet hánytak a szabályokra. Zöldita éppen eldöntötte, hogy felhagy a vagánykodással: fejkendő, élelem és friss víz hiányában visszafordul a többiekhez, amikor két felborult kajakot vett észre a távolban. Lelkiismerete nem hagyta nyugodni, és minden tartalékát összeszedve lapátolni kezdett feléjük. Éppen időben érkezett, a két vízen ringatózó fiú már teljesen kimerült. Zöldita visszasegítette őket a kajakba, de egy óvatlan pillanatban ő is a vízbe borult. Nem esett pánikba, tudta, hogy a víz fenntartja, és előbb-utóbb kimenti valaki. A két megmentett fiúra nem számíthatott, nekik már jottányi erejük sem maradt. Zöldita csak feküdt a hullámokon, miközben arra gondolt, hogy a szabályok valóban arra valók, hogy betartsák őket. Halkan dudorászott, amikor egy sirály röppent hozzá.
– Olyan szívbemarkolóan szomorú a dalod, hogy muszáj megkérdeznem: miért hánykolódsz a vízen és miért nem mászol vissza a kajakodba?
– Sajnos nincs már erőm hozzá. Annyira kimerültem, hogy csak a Balaton vize nyújt nekem mentőövet. Elhagytam a barátaimat, akik valahol Fonyód környékén keresnek, és már biztosan nagyon aggódnak értem.
– Nem hagylak cserben, megkeresem és idehívom őket – ígérte meg a sirály, majd tovaszállt.
– Most már végleg egyedül maradtam. Talán csak a befagyott vízen sétálhatok majd ki valamikor decemberben – sóhajtott lemondóan Zöldita.
Egyszerre csak tündéreket látott maga körül, akik teával és csokoládéval kínálták, a fejét pedig lefedték egy kendővel, hogy ne égesse tovább a nap.
– Gyönyörűek és kedvesek vagytok drága tündérek – hálálkodott nekik kábultan Zöldita.
Két tündér a szárnyaival felemelte és a partra segítette, másik három tündér pedig a kajakot vitte utána. Zöldita több órányi alvás után barátai aggódó tekintetére ébredt.
– Csakhogy magadhoz tértél – sóhajtott fel megkönnyebbülten Barnita.
– Borzasztóan féltettünk, de már minden a legnagyobb rendben van – örvendezett Feke, Kéki, Piri és Rózsi.
– Képzeljétek – mesélte még kissé elgyötört hangon Zöldita –, angyalok mentették meg az életemet. Fonyód angyalai.
– Azok az angyalok mi voltunk – mosolygott Barnita. – Annyira kimerültél, hogy már képzelődtél is. Egy csapat sirály mutatta az utat hozzád. Az ő segítségükkel hoztunk ki téged és másik két fiút a partra.
– Soha többet nem hősködöm és másokat is erre bíztatok majd – ígérte meg Zöldita.
– A bátorság még nem minden. Tudás és sok-sok vízen töltött idő is szükséges ahhoz, hogy biztosan jól kajakozz – dorgálta meg Csaba bácsi.
Zöldita egy életre megtanulta a leckét. Soha nem felejtette el azt sem, hogy Fonyód megmentő vize és a Csaba bácsitól kapott intelmek nélkül nem úszta volna meg ép bőrrel a kalandot.
Zöldita történetének gyorsan híre kelt, és Csaba bácsi kajakiskoláját Balaton-szerte híressé tette. Nyaranta száz és száz gyermek tanulja meg nála a víz, az evezés és a kitartás titkát. Vízre szállás előtt pedig soha nem fejelt el tanítványai zsebébe tenni egy nagy evezőlapátnyi bátorságot.