Élt egyszer egy kutyacsalád,
Akik sosem várták a nagy csodát.
Kutya Böbe anyuka,
Kutya Balázs apuka.
Velük együtt négy kölyök,
Nekik csak a játék az örök.
Bea, Bori, Béla, Bence,
Kiknek a csirkecsont volt a kedvence.
Az udvaron állt egy medence,
Melybe beleesett a kicsik kedvence.
Nem habozott pici Bence,
Magát a csont után vetette.
Kedvét még az sem szegte,
Hogy az úszást komolyan sosem vette.
Kapálózott, rúgott s ugatott,
Mire bedobtak neki egy mentőcsónakot.
Bele is mászott egykettőre,
Az meg elborult, fejtetőre.
Nem maradt más hátra,
Rá kellett támaszkodnia másra.
Apa volt, ki beugrott a habokba,
Bencét pedig szájába kihozta.
Örült a család, hogy megmenekült Bence,
Mindenki az ő kívánságát leste.
Más lett mostantól a kertnek az éke,
S tabu lett örökre a medence környéke.
