Kedves ember ez a Mikulás, de miért szólunk rá, hogy Miku láss!?
Nem látja, ami előtte hever, megbotlik aztán jó messzire szerel?
Arcán a pír meg úgy fest, mint egy nagy tál szeder?
Talán vaj van a füle mögött, vagy ő a legöregebb az emberek között?
Vagy tán elromlott a szeme, vagy csak mézzel van teli a zsebe?
Szemüvege bepárásodott, egészsége meghibásodott.
Nem lát tovább az orránál, elesett a szobránál.
Ez a baja biztosan, bár nem tudhatjuk pontosan.
Mi a gondja szegény fejének, tán túl sok a munka a két kezének?
Tudom már a megoldást: a neve hozza a hasonmást.
Nem szólunk rá, hogy Miku láss!, csak ez a neve semmi más.
Ha így hívják hát nem bánom, ezzel a névvel csak őt várom.
