Kedves ember ez a Mikulás, de miért szólunk rá, hogy Miku láss!?

Nem látja, ami előtte hever, megbotlik aztán jó messzire szerel?

Arcán a pír meg úgy fest, mint egy nagy tál szeder?

Talán vaj van a füle mögött, vagy ő a legöregebb az emberek között?

Vagy tán elromlott a szeme, vagy csak mézzel van teli a zsebe?

Szemüvege bepárásodott, egészsége meghibásodott.

Nem lát tovább az orránál, elesett a szobránál.

Ez a baja biztosan, bár nem tudhatjuk pontosan.

Mi a gondja szegény fejének, tán túl sok a munka a két kezének?

Tudom már a megoldást: a neve hozza a hasonmást.

Nem szólunk rá, hogy Miku láss!, csak ez a neve semmi más.

Ha így hívják hát nem bánom, ezzel a névvel csak őt várom.