NEMTOM, ASSZEM, ÜHÜM ÉS A TAVASZ
Élt egyszer, már nem is tudom hol, azt hiszem Hókupacon, vagy aha, már eszembe jutott, Hóföldön három jó barát. Nemtom, aki soha, de soha nem tudott semmiről és senkiről, Asszem, aki mindenben bizonytalan volt egy kicsit, és Ühüm, aki annyira okosnak született, hogy mindenre csak bólogatott és hümmögött, vagyis ühümözött. Na, ez a három kackiás bajszú, daliás legény február közepe felé borzasztóan elunta a telet. Elhatározták hát, hogy közös erővel megsürgetik a tavasz eljöttét. Felkötötték bajuszukat, és elindultak a Naphoz, hogy valamilyen fondorlatos trükkel elcsalogassák Hóföldre. Vándoroltak három nap, három délelőtt, három délután, mire elérkeztek a Nap országába. Csakhogy oda nem volt ám olyan egyszerű bejutni. Már a kapuban olyan hőség volt, hogy le kellett vetniük téli gúnyájukat. Beljebb lépve pedig már gatyára vetkőzve birkóztak meg a kánikulával. Megbeszélték egymással, hogyha valaki kérdezne tőlük valamit, igazságosan, felváltva válaszolnak neki. Haladtak is volna tovább megizzadva, de a Nap testőre feltartóztatta őket.
– Hová-hová ilyen kimelegedve, ilyen felhevülve, ilyen lemerülve? Csak nem valami különös kéréssel állnátok a Nap elé? – kérdezte tőlük egy szusszal az őr.
– Asszem – válaszolta Asszem.
– Valamiben sumákoltok, vagy tényleg csak ennyit tudtok kibökni? – háborgott az őr.
– Nemtom – felelte Nemtom.
– Na, ha nem ennyire vagytok csak képesek, akkor majd én megmutatom nektek, hogy mi a magyarok Istene – osztotta ki őket.
– Ühüm – nyugtázta magában Ühüm.
A Nap sugaraihoz parancsolta őket és súrolókefét nyomott a kezükbe.
– Nem tisztelitek sem a természetet, sem engem. Türelmetlenek vagytok, ahelyett, hogy dolgoznátok, a könnyebb utat választottátok. De, ha már elkirándultatok a Naphoz, addig innen el nem mentek, míg a sugarait olyan fényesre nem sikáljátok, hogy Hóföldre is jusson belőle. Mit gondoltok, magától történnek a dolgok? Ahhoz, hogy egy kevés fény is jusson hozzátok, borzasztóan sokat kell küzdenünk. A Nap egyik sugara mindig pislákol nálatok, ti ezt azért nem láthatjátok, mert télen mindig belepi a por és a sár. Na, mosdassátok csak meg szépen, aztán beszélhetünk arról a jó időről.
Mit volt mit tenniük, munkához láttak. Súroltak, fényesítettek, maguk sem tudták mennyi ideig. Egyszer csak megkönyörült rajtuk az őr.
– Ezeket már biztosan jól átsütötte a Nap – gondolta, majd fogta a három jómadarat, és szó szerint madarat csinált belőlük. Egy felhőre ültette és visszaröptette mindhármukat Hóföldre. Csakhogy itt már nem hó, hanem hóvirág és rigófütty fogadta őket.
– Teljesült a kívánságunk? – tették fel egyszerre a kérdést.
– Asszem, nemtom, ühüm – hangzottak a válaszok, majd elindultak elégetten a dolgukra. Az pedig eszükbe sem jutott, hogy annyi ideig voltak távol, hogy közben a naptár szerint is elérkezett március 21-e, a hivatalos tavasz első napja, vele együtt pedig a jó idő.