BOHÓKÁS IKERSÉG 11. RÉSZ
NYÁRI KALAND(OROK)
Augusztus elején járunk, mindenki lubickol a nyárban, a forróságban, a pezsgésben, a nyüzsgésben. Így van ez Sütééknél is. A nap szikrázik, ikreink pedig sziporkáznak. Míg én olvadozom a hőségtől, addig őket csacsogásra inspirálja a meleg. Ez igaz minden nyarunkra az első nyártól a nyolcadikig.
Háromévesek voltak, amikor is egyszer, csak egyetlenegyszer kicsúszott a számból egy olyan mondat, aminek abszolút nem kellett volna. A szelektív hallású gyermekek persze mélyen elraktározták, hogy kellő időben és helyen be is dobják. Anyósomnál az asztalnál ülve:
– Képzeld, Mami, otthon olyan meleg van, hogy Anya izzad, mint a … a templomban.
A gyerekek még kissé pöszék voltak, így anyósom többször is visszakérdezett, hogy biztosan jól értette-e? Sajnos jól hallotta…
Amikor még a fűből is alig látszódtak ki, a svédasztal látványától kétségbeesetten kérdezték:
– Ezt mind nekünk kell kifizetnünk?
– Nem – válaszoltam –, csak annyit, amennyit megesztek.
Aggódva a magas számla miatt éppen hogy csak tettek valamit a tányérukra.
Pár évvel később más okból, de szintén kevés eledel került a tálkára. A hatalmas választékot végignézve ugyanis így döntöttek:
– Akkor, ma is fogyókúrázunk…
Szállodában járva egy termetes ablak láttán „jogosan” tették fel a kérdést:
– Anya, ezen az ablakon be tud repülni a szarka?
– ?????
– Szerintünk az ékszereidet inkább tedd a széfbe.
A minden földi jóval felszerelt hűtőszekrény abszolút ámulatba ejtette őket:
– Nézzétek, itt milyen rendesek. Mogyoró, csoki, almalé, sör, kóla, pezsgő… Mennyi mindent tettek nekünk a hűtőbe!
– Azokkal csak csínján bánni – figyelmezettem őket. – Itt mindenért ötször annyit kell fizetni, mint a boltban.
– Te milyen vagy – méltatlankodtak –, inkább értékelnéd, hogy nem nekünk kell boltba mennünk.
Hogy nekik az egész világ kerek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint amikor az uszoda öltözőjében megszámolták a szekrényeket:
– Kereken 51 – jelentették büszkén.
Milán, akit egyébként nagyon kedvelnek, szerette volna megnézni egyik régi játék traktorukat, mire közölték vele:
– Óvatosan nyúlj hozzá, olyan régi darab, hogy már történelmet ír. 10 éve kaptuk. (Most 8 és fél évesek az ikrek.)
Jó szívük és érzékeny lelkük az élet sok területén megmutatkozik. Ők sokszor még a bogarakkal is kesztyűs kézzel bánnak. Szinte sokkot kaptak, amikor megtudták, hogy a rovarirtó nem egyenként kergeti el a bodobácsokat, hanem lepermetezi őket…
Bár imádják a nyarat, a strandot és mindenfajta szabadtéri programot, a legjobban mégis otthon szeretnek lenni. Házassági évfordulónkon megkértem őket, hogy aludjanak a maminál. Azon már meg sem lepődtem, hogy a „bajszuk” alatt folyamatosan mormicoltak:
– Mit akarnak ezek már megint kettesben?
Anyu próbálta minél vonzóbbá tenni az ott alvást:
– Pizzát rendelünk, sokáig játszhattok és tévézhettek, sőt még gyerekpezsgőt is bontunk – ígérte nekik.
Jött is a válasz, amire nem igazán számított:
– Köszönjük mami, de nem élnénk a lehetőséggel…
Bízom benne azért, hogy az igazi nagy lehetőségeket nem szalasztják majd el a jövőben, és nem ülnek anyukájuk szoknyája szélén….
