Piros Janka
Piros hó esett tegnap a réteken,
Csak a liszttől volt fehér a nadrág a pékeken.
Janka nagy álma vált ezzel valóra,
Régóta gyűjtött már egy jóképű falóra.
Álmodozott piros fodros ruhában, hozzáillő cipőben,
Ábrándozott piros hóról jeges szeles esőben.
Anyukájától azt a választ kapta minden pénteken:
Majd ha piros hó esik a ház előtti réteken.
Jól bepirosította amúgy is piros orcáját,
S úgy érezte, piros pelyhek lepik el hatalmas nagy szobáját.
Pedig csak arcáról hullt le a piros por,
Szőnyege meg olyan lett, mint egy palack piros bor.
Bánatában kinézett piros keretes ablakán,
De hamar felderült a koppanások hallatán.
Piros hópelyhek zörgették az ablakpárkányt,
Testvére tartotta a tető fölé a tűzokádó házisárkányt.
Repült a piros parázs mindenfelé, jobbra-balra,
Örömében piros Janka rázendít egy piros dalra.
Anyukája is megnézte, hátha Janka lóvá teszi,
De piros a hó, így a lovat hamarosan meg is veszi.
Janka azon gondolkodik, vajon hova teszi?
Hálából a piros hóért, a nyeregbe legelsőként kicsi húgát teszi.
