BALATON-ÁTÚSZÁS
Az ikrek, Barnita és Zöldita barátaikkal, Kékivel és Fekével, Pirivel és Rózsival a révfülöpi kikötőben sütkéreztek. Július utolsó szombatján a Balaton tükörtiszta vizében magukat nézegették. Jóízűeket nevettek, amikor egy-egy hullám vékony langalétát, vagy épp egy hordóhasú törpét formált belőlük.
– Jé, én egy sneci vagyok! – kiáltott fel Barnita.
– Nem vagy sneci, csak snecik úszkálnak a vízben – javította ki Zöldita.
– Anya, anya! – kiabált a hat apró sneci.
– Leszek én az anyukátok – ajánlkozott Rózsi.
– De Te nem tudsz főzni, és azt sem tudod mennyi 2 millió meg 2 millió – válaszoltak a snecik.
– Igazatok van – egyezett bele Rózsi. – De ha nincs itt az anyukátok, valakinek gondoskodni kell rólatok.
– Anya, anya! – kiáltoztak továbbra is a kicsi halak.
– Honnan kerültetek ide? – kérdezte tőlük Zöldita.
– Balatonboglárról, a Platán strandról úsztunk el idáig, helyesebben csavarogtunk el otthonról, és most nem találunk vissza – sírtak a kicsik.
– Te boldogságos Balaton, az több mint 5 kilométer. Ti kis hétköznapi hősök – hüledeztek a gyerekek.
– Hogy a csudába juttassuk vissza őket az otthonukba? – tanakodtak.
– Őrült nagy a hőség, nekem jólesne egy kis felfrissülés. Valamennyien kitűnően úszunk, mindenki maga mellé vesz egy snecit, és már indulhatunk is a túloldalra. Még szerencse, hogy itt a legkisebb a távolság az északi és a déli part között. Akár versenyezhetünk is – osztotta meg ötletét a többiekkel Barnita.
Nem sokat teketóriáztak. Vízbe vetették magukat és már szelték is a habokat. Először őrült tempóban, aztán rájöttek, ha lassabban úsznak, később fáradnak el. Félúton tartottak, ahol mindenki hozta a formáját: Barnita már barnult, Zöldita zöldült, Feke feketedett, Kéki kékült, Piri pirult, Rózsi rózsaszínesedett a fáradtságtól.
– Pihennünk kellene – javasolta Kéki.
– Egyetértek, de hogyan? – kérdezte (leginkább saját magától) Feke. – Előttünk a Balaton, mögöttünk a Balaton, vagyis ha körülnézek, mindenütt csak víz és víz – mondta ijedten.
– Feküdjetek a hátatokra és lebegjetek a vízen! – jutott eszükbe az életmentő ötlet a sneciknek.
Az ötlet bevált, 10 percig mozdulatlanul ringatóztak a vízen, amikor is gyomruk hangos korgása visszahozta őket a valóságba.
– Ennivalónk továbbra sincs, de különleges szűrőnkkel tudunk nektek vizet tisztítani a Balatonból. Ettől újult erőre kaptok – jutott eszükbe a megoldás ismét a sneciknek.
A hat jó barát valóban feltöltődött energiával és már úsztak is tovább, de egy idő múlva a kis halakon úrrá lett a fáradtság.
– Hasaljatok a hátunkra, vagy feküdjetek a hasunkra – mondta nevetve Rózsi.
A sneciket nem kellett sokáig biztatni. Mókás látványt nyújtott a csapat a rögtönzött kalandtúrán. Mire átértek a túlpartra, testük az úszástól kimerült, a bőrük egy százéves öregemberéhez hasonlóra ráncosodott.
– Bár a Balatont átúsztuk, azért még mindig a víz az úr – mondták elcsigázva az ikrek, a többiek pedig egyetértően bólogattak.
A kis snecik mindebből szinte semmit sem érzékeltek, úgy aludtak, mint a téli álmát alvó mormota. Csupán szüleik és testvéreik örömujjongása ébresztette fel őket.
– Nagyon köszönjük, hogy visszahoztátok őket. Már azt hittük, soha többé nem látjuk őket – hálálkodtak a gyerekeknek.
– Igazán nincs mit – válaszoltak szerényen, de egy vizes visszaútra már nem vállalkoztak, inkább biciklit bérelve zötyögtek vissza Balatonboglárra.
A snecik kezdeményezésére – hálából a segítségért – július utolsó szombatján minden évben megrendezik az öbölátúszást, ahol a legbátrabb és legkitartóbb úszók vágnak neki az óriási vízi kalandnak. Akinek sikerül teljesítenie a Révfülöp és a Balatonboglár közötti több mint 5 kilométeres távot, az igazi balatoni cápának érezheti magát.