A SÜKET EMBER VAKSZERENCSÉJE
Pali, a süket férfi cseppet sem bánta, hogy az égegyadta világon semmit sem hall. Boldog embernek tartotta magát. A városban, ahol lakott, már mindenki messziről integetett neki, így köszöntötték. Soha senki nem szidta, nem veszekedett vele, nem beszélt róla a háta mögött, legalábbis nem hallott róla. Reggelente – mintha úgy hallotta volna – madárcsivitelésre ébredt, megnézte a televízióban a híreket, majd elment dolgozni kedvenc munkagépével, a buldózerrel. Még zajvédőre sem volt szüksége úgy irányította a hatalmas és hangos munkagépeket éjt nappallá téve. Szabadidejében pedig Klárának, a zongoratanárnőnek lapozta a kottát, amikor tanítványaival gyakorolt. Imádta a zenét, persze csak nézni. Borzasztó türelmes volt, egyáltalán nem zavarta, ha valaki még a századik próbán is folyton félreütötte a billentyűket. Őt magát rendkívül jó hanggal áldotta meg az ég, és bár ezt soha senki nem mondta neki, mégis biztos volt benne, hogy így van. Amikor énekelt, mindenki döbbenten nézett rá, amikor pedig abbahagyta, kezet rázva gratuláltak neki, majd szélsebesen elfutottak, valószínűleg fontos dolgukra.
Pali egy napon úgy határozott, nősülésre adja a fejét. Fogott két fémgyűrűt az alkatrészraktárból, majd megkérdezte kollégáját, mit szól az elképzeléséhez. Kollégája válaszul hüvelykujjával lefelé mutatott, jelezve, hogy nem túl jó ötlet alkatrész fémgyűrűkkel lánykérőbe menni, de Pali így gondolkodott: „Szegény kolléga, hogy fájhat az ujja, hogy csak lefelé tudja hajlítani.” Miután pedig a többi kollégája nevetésben tört ki az elképzelés hallatán, arra gondolt, mindenki nagyon boldog az ötletétől, ezért nevetnek. El is indult sebtében a zongoraórára. Szegény tanítvány ezúttal nem járt jól. Pali izgalmában olyan gyorsan lapozta a kottát, hogy alig lehetett követni. Végül már nemcsak a kezeivel, a lábaival is ütötte a billentyűket a növendék, mire Klára megkegyelmezett neki, és hazaengedte. Ekkor jött el Pali ideje. Elővette a fémgyűrűket, de az izgatottságtól megszólalni sem tudott. Ám Klára kitalálta a gondolatát.
– Palikám, maga mennyire figyelmes, hát észrevette, hogy a mosdó alól a rossz, rozsdás csavarok miatt szivárog a víz! Pont ezekre a fémgyűrűkre van szükség a javításhoz – kiállott fel meglepetésében. Pali ezek után kénytelen volt mosdót szerelni. Már éppen indult volna haza, amikor csengettek. Egy férfi álldogált az ajtóban, fehér bottal a kezében.
– Jó estét mindenkinek! Azért zavarkolódom, mert egy évvel ezelőtt találtam az utcán egy kis dobozkát két karikagyűrűvel. Megfogadtam, hogy gazdát keresek nekik. Már ezer házba bekopogtattam, de senkinek sem volt rájuk szüksége. Mivel vak vagyok, nagyon lassan haladok. Úgy döntöttem, ez az utolsó ház, ahova betérek és feladom keresést, mert nagyon elfáradtam – vakerta el történetét.
– A legjobb helyen jár – lelkendezett Pali, majd rögtön feleségül kérte a zongoratanárnőt, a vak vendég pedig gyorsan, csak úgy vaktában összeadta őket.