SZÜRKE MILÁN

 Hosszú túrát tervezett Milán a Világjáró-körben,
Elevickélt hamar, mint szamár a szürke ködben.
Szürke pólóban vágott neki a nagy hegyeknek,
Hiába mondták, hogy nem való ez egy gyereknek.
Hívta a végtelen, a messzi szürkeség,
A hegymászás, a meredek fal, s vele a büszkeség.

Megmássza ő mindenképp a legmagasabb hegyet,
Lecsapja botjával a veszélyes szürke legyet.
Kúszott, mászott, küzdött, hogy a csúcsra jusson,
Esőben, hóban, sárban még rekordidőt fusson.
A meredek sziklafal csak megerősítette a kezét,
S még a szürke hályog sem árnyékolta a szemét.
Mount Everest is csak pislogott a világra,
Úgy csodálkozott rá a vakmerő kis Milánra.
Hamar feljutott, bár bakancsát félúton elhagyta,
A hegy tetején a serpák segítőkész csapata fogadta.
Megmozgatott a célért minden szürke követ,
Így lett belőle egy szürke utazó nagykövet.
Lefelé már nem bírta a meredek “bandzsa tuningot”,
Inkább a hegy tetejéről ugrott egy óriási bungee jumpingot.