TŰZOLTÓ IKREK
Tüzet mindig, duplán oltanak az ikrek,
Így húznak ki a pácból kétszer is minket.
Ha kigyullad egy ház, máris indulnak,
Mire odaérnek, a fények is kigyúlnak.
Világítanak, mert már két ház is ég,
De nem kell félni, hogy itt van a vég.
A bátor ikrek kétfelé szaladnak,
Utánuk mindig ép házak maradnak.
Eloltanak mindent, mi útjukba kerül,
Hogy megfutamodjanak, az soha fel nem merül.
Ki is tüntetik a bátor ikreket,
A rádióban pedig bemondják a híreket.
Így mindenki tudja, kire számíthat a tűzben,
Ők minden apró szikrát meglátnak a füstben.
Tüzet oltani rettenetesen veszélyes és komoly dolog. Csak az próbálkozzon vele, aki borzasztóan bátor, és a szakképzett lánglovagok megtanították már a tűzoltás csínjára-bínjára. Minden szakma a tanulással kezdődik. Jól tudta ezt Gergő és Csabi is, ezért szorgalmasan eljártak a tűzoltóiskolába. Itt aztán megvolt minden, ami ehhez a feladathoz szükséges. Tömlő, vízsugár, csákány, védősisak, fényvisszaverővel ellátott tűzálló kabát, nadrág, csizma, kesztyű, gázálarc, oxigénpalack, poroltó. Ezeket a szerszámokat és segédeszközöket bárki bármikor megtekintheti a tűzoltószertárban. Persze csak akkor, amikor éppen nincs bevetés, vagy a tűzoltó ikrek épp nincsenek szolgálatban. Amikor ugyanis ők szolgálatban vannak, mindig kigyullad valami, és ha már egy kigyulladt, kigyullad egy másik is. Történt egyszer, hogy egy dupla tornyú, hatalmas szállodában csaptak fel a lángok. Be is érkezett a segélykérő hívás a hévízi tűzoltóságra. Csakhogy a tűzoltóparancsnok nem tudta eldönteni, hogy ezúttal mindkét ikerfiút, Csabit és Gergőt is kiküldje-e a többi lánglovaggal, vagy elegendő csak Csabinak indulnia.
– Parancsnok úr! Úgy gondolom, ebben a hatalmas tűzben rám is szükség lenne. Kérem, hadd vegyek részt én is ebben a bevetésben – kérlelte Benjámin parancsnokot Gergő, de ő hajthatatlan volt és Gergőnek maradnia kellett.
– Nem engedhetem el magát, százados, mert ha befut még egy segélykérő hívás, nem lesz, aki levezényelje azt az akciót. Tudja jól, Gergő, hogy amikor maguk, ikrek szolgálatban vannak, mindig duplán gyulladnak ki az épületek, így mind a kettőjükre szükség lehet – érvelt a parancsnok, majd bevetésre bocsátotta Csabit és csapatát.
Gergőt nem hagyta nyugodni a tudat, hogy egy hatalmas szálloda lángokban áll, ő pedig tétlenül vár arra, hogy hátha másutt is kigyullad egy szálloda. Egyszer csak fogta magát, felugrott, lecsúszott a rúdon és a szabályokat megszegve, a parancsnoknak ellentmondva, elindult egy tűzoltóautóval a többiek után. Arra gondolt, hogy ha másutt is felcsapnak a lángok, majd utánaszólnak telefonon és akkor odamegy a másik helyszínre. Gyorsan odaérkezett a szállodához és látta, hogy nem jött hiába. A hatalmas nagy épületnek már a másik tornya is lángokban állt. Villámgyorsan kimentette a bent rekedt embereket, majd Csabival együtt akkora vízsugárral locsolták a tüzet, hogy pillanatok alatt elaludtak a lángok. Gergő telefonjára szerencsére nem érkezett másik segélykérés.
– Hát persze, hogy nem gyulladt ki most másik szálloda, hiszen ennek az épületnek két tornya, így két szárnya is van és mind a kettő lángra kapott egy rossz vezetéktől – kiáltott fel Csabi.
– Mint mindig, most is duplán kellett oltanunk. A sors ezúttal is úgy akarta, hogy mind a ketten részt vegyünk a bevetésben, de legalább gyorsan eloltottuk a tüzet. Csak kisebb kár keletkezett az épületekben, de szerencsére senki sem sérült meg – mondta, komoran nézve maga elé Gergő. Kicsit félt Benjámin parancsnok büntetésétől, amiért megszegte a szabályt és Csabi után sietett.
A tűzoltóparancsnok azonban cseppet sem haragudott rá.
– Ekkora tűzeset már rég nem volt a városunkban. De a maguk jól összehangolt munkájának köszönhetően rendkívül hamar megfékezték a lángokat – szólt elismerően az ikrek munkájáról a parancsnok, majd kitüntetésben részesítette őket.
Az élet ezután is a megszokott mederben haladt tovább. Csabit és Gergőt később is mindig egyszerre riasztották tűzesetekhez, ők pedig mindig hősiesen helytálltak és teljesítették a rájuk bízott feladatot.